Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balaton-felvidéki nemzeti park

 Balaton-felvidéki Nemzeti Park

 

Balaton-felvidék, a Dél-bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-hegység és a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, amelyet 1997-ben hoztak létre.

Földrajzi elhelyezkedése

A mozaikos felépítésű Balaton-felvidéki Nemzeti Park 1997-ben alakult  és Zala megye területén, a  Balaton északi vonalától a Rába síkjáig, a Marcal völgyétől a Tési-fennsíkig, a Murától a Kis-balatonig fekvő terület mintegy 57 000 ha-os részén. IgazgatóságaCsopakon van.

Keszthelyi-hegység

A dolomitból épült Keszthelyi-hegység felszínét kőoszlopok, víznyelők, töbrök, szurdokvölgyek teszik változatossá. A hegy gyomrában barlangok találhatók. Élővilága igen változatos. Erdeiben a száraz, meleg élőhelyekre jellemző virágos kőris és a hűvös, üde helyeket kedvelő bükk keveredik. Itt él a tarka nádtippan és a sziklai páfrány. A Keszthelyi-hegységben több mint nyolcvan védett és fokozottan védett növényfaj él, köztük orchideák is. Az itt élő láncos futrinka országosan ritka rovarfaj. A ligeterdők lakója a fekete harkály, a kis fakopáncs és a zöld küllő. Gyakran látható lappantyú és léprigó. A nyest és a nyuszt egyre gyakoribb.

A Tátika-hegyen élő ősbükkös 1953 óta védett, ma erdőrezervátum. A háborítatlanság sok védett állatfajnak kedvez, él itt havasi cincér, kék galamb, holló, nagyfülű denevér. A sziklagyepeken él a sziklai ternye, a turbánliliom és a tarka nőszirom.

A Kovácsi-hegycsoport területén található Herman-tó mára égeres láperdővé alakult és a nemzeti park fokozottan védett területe.

Kis-Balaton

A Kisbalaton három tényező együttes hatásának köszönheti létét. A terület eltőzegesedése mellett a Zala folyó is itt rakta le hordalékát. A harmadik tényező az ember természetet átalakító munkája. A sorozatos beavatkozások során veszélybe került az ország legcsodálatosabb madárparadicsoma. 1979-ben Magyarország csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, és a Kis-Balaton felkerült a „Nemzetközi jelentőségű vadvizek” jegyzékére. 1984-ben megkezdődtek a rekonstrukciós munkák. Visszatelepült számos ritka madárfaj, mint a nagykócsag, valamint megjelent a patkányfejű pocok, a lápi póc, a réti csík.

Tájvédelmi körzetek 

 

Biológiai sokszínűsége és geológiai érdekességei miatt fontos. A felszín alatt számos barlang található, melyek közül kiemelkedik az Odvas-kői-barlang, az Ördöglik-barlang, valamint a Kis- és Nagy-Pénzlik. A Szömörke-völgyben eredő Judit-forrás mésztufából álló gátsora pedig a bükki Szalajka-völgy képződményeihez hasonlítható. A terület legnagyobb részét gyertyános-bükkösök borítják. A legmagasabb részek magashegységi jellegűek, hegyi szillel, hegyi juharral és magas kőrissel. E társulás értékes madarai a fehérhátú fakopáncs, a fekete gólya, a holló és a kerecsensólyom. A cserjeszint jellemző növénye a télen is zöld babérboroszlán. A mélyebb völgyek jellemző fajai az erdei holdviola, a gímpáfrány, a havasi turbolya és a farkasölő sisakvirág. Az Odvaskőháton él a hazánkban csak itt előforduló rozsnokképű árvalányhaj. A hűvösebb bükkösökben még találkozhatunk havasi cincérrel és alpesi gőtével. A Vörös János Séd-patakjában még kövi rák is van.

 

Somló Tájvédelmi Körzet [szerkesztés]

A magányos Somló a Marcal-medencéből emelkedik ki. A védettség célja a hegy tájképi, gazdálkodási és építészeti értékeinek együttes megóvása. A fokozottan védett hegytető a várrommal és bazaltsziklákkal gyönyörű, impozáns látványt nyújt.

 

Mura-menti Tájvédelmi Körzet [szerkesztés]

Az osztrák-szlovén-magyar Mura folyó magyar szakasza legfrissebb tájvédelmi körzetünk, mely a Drávával együtt Európa egyedülálló természetes ártere, ahol a folyók maguk alakíthatják szabadon kanyargó medrüket, zátonyokat, szigeteket építve, partokat omlasztva, holtágakat leválasztva, éltetve a tájat. Az így kialakult értékes élőhelyek viszonylag természetes állapotban maradtak meg.

Természetvédelmi területek [szerkesztés]

 
  • Attyai Láprét Természetvédelmi Terület: a láprétet három bővizű forrás táplálja és biztosítja ennek különleges élőhelynek a fennmaradását. Ősszel szőnyeget alkotva nyílik a területen az illatos hagyma. E legutóbbi jégkorszakból itt maradt maradványnövényt a láp hűvös klímája őrizte meg egészen napjainkig. Ugyancsak ezt a mikroklímát kedveli a szibériai nőszirom és a különböző orchideafélék.
  • Bakonygyepesi Zergebogláros Természetvédelmi Terület: a Csigere-patak által táplált láprét több értékes növény mellett elsősorban a zergeboglár, e ritka jégkorszaki maradványnövényünk élőhelye.
  • Balatonfüredi Erdő Természetvédelmi Terület: A Péter- és Tamás-hegy gyepének, és abban élő növényeinek köszönheti védettségét. A Koloska-völgyet övező sziklákon megkapaszkodtak a karszt-bokorerdő mediterrán klímát kedvelő fajai.
  • Balatonkenesei Tátorjános Természetvédelmi Terület: ezt a korábban erőszakos gyomként nyilvántartott és e szerint irtott növényt ma már csak a fokozott védelem tudja megmenteni a kipusztulástól. A tátorján ma ismert élőhelyei közül ez a legjelentősebb.
  • Darvas-tói Bauxitlencse Természetvédelmi Terület: ebben az egykori bányában a nem annyira ellenálló kőzet folyamatos aprózódása felszínre hozza a kemény, ellenálló rétegeket. E helyen tanulmányozhatók a lefejtett bauxitlencse alól előbukkanó víznyelők, töbrök és dolomitoskarsztképződmények.
  • Devecseri Széki-erdő Természetvédelmi Terület: a terület jelentős része erdő, gyep, láp és mocsár. Elsősorban a ritka növényfajokat rejtő, sajátos klímájú láprétjei értékesek.
  • Farkasgyepűi Kísérleti Erdő Természetvédelmi Terület: a területen 1926-tól folynak erdőfelújítási kísérletek, 1974 óta pedig a különböző bükkös társulások életét tanulmányozzák itt a kutatók.
  • Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Terület: a fenyves fái egészen egyedülállóan futóhomokba kapaszkodtak, s e kedvezőtlen talajhoz alkalmazkodva él itt hazánk legszebb erdeifenyő-állománya (lásd: ősfenyves).
  • Hévízi-gyógytó Természetvédelmi Terület: a Hévízi-tó felülete 47500 négyzetméter, forrása napi 80 millió liter vizet ad! A víz hőmérséklete télen is meghaladja a 26 fokot. A tó fenekét tőzegiszap fedi. A tóval együtt az azt körülvevő park és véderdők is védettek.
  • Hódoséri Ciklámenes Természetvédelmi Terület: a Hódos-ér-patak völgyében virágzik az erdei ciklámen, pedig általában a bükkösök talaját nem kedveli.
  • Keszthelyi Kastélypark Természetvédelmi Terület: a park mai nagysága mindössze 8 hektár. Már egy 1769-es térképen is szerepelt bejelölve, de az angolpark kiépítése csak 1792-ben kezdődött. A mai élőkert és park végleges formáját Festetics Tasziló révén kapta.
  • Látrány-puszta Természetvédelmi Terület: míg az 1850-es évekig időnként összefüggő vízréteg borította, ma már csak a mélyebben fekvő helyek mutatják a közel természetes állapotot. Ritka növénye a tőzegpáfrány és a lápi csalán. A nagy póling, a hamvas rétihéja és a kékbegy fészkelési területe.
  • Sárosfői Halastavak Természetvédelmi Terület: a Meggyes-erdő déli részén lévő halastavak főleg ornitológiai értéket képviselnek. A terület nem látogatható.
  • Somlóvásárhelyi Holt-tó Természetvédelmi Terület: a tavat valamikor lecsapolták, de a bukó visszatartó funkciójának köszönhetően a lápréten mindig áll a víz. Ennek köszönhetően a sás, nád, bokorfüzek jól érzik itt magukat, és gazdag az állatvilága.
  • Sümegi Mogyorós-domb Természetvédelmi Terület: a domb maga 125-140 millió évvel ezelőtt lerakódott mészkőlemezekből épül fel. A kutatóárokban jól elkülöníthetők a földtörténet különböző koraiban lerakódott rétegek.
  • Szentgáli Tiszafás Erdő Természetvédelmi Terület: ez Európa jelenleg legnagyobb őshonos tiszafása. A Miklóspál-hegy nedves, hűvös mikroklímája kedvez e növényfaj fejlődésének. A sziklákkal teleszórt talajon annyira jól érzik magukat, hogy valamennyi korosztályuk felelhető a területen.
  • Tapolcafői Láprétek Természetvédelmi Terület: a védettség elsősorban a láprétek növényeinek élőhelyére vonatkozik. Ilyen növény például a zergeboglár, valamint a különböző kosborok, nősziromfélék és gyapjúsásfélék.
  • Tapolcai-tavasbarlang Felszíne Természetvédelmi Terület: a barlangot1902-ben fedezték fel. Vizét a bauxitbányászat elszívta, közel három méterrel csökkent a talajvíz szintje. A bányák bezárása nyomán szerencsére megint található benne víz.
  • Úrkúti Őskarszt Természetvédelmi Terület: Úrkút lakói szenet keresve találtak rá a felszín közeli mangánra. Az értékes ércet kézi erővel fejtették és így maradhattak meg azok a karsztformák, amik sehol máshol nem találhatók meg. A rózsaszín mészkősziklákban ősi kardlábúak, tengeri liliomok, ammoniták, csigák, kagylók maradványai szép számmal találhatók.
  • Uzsai Csarabos Erdő Természetvédelmi Terület: a terület áfonyás-, csarabos tölgyese miatt érdekes.
  • Várpalotai Homokbánya Természetvédelmi Terület: ebben a nem nagy méretű bányafalban 200 csiga-, több mint 100 kagyló- és 100 egysejtűfajt találtak a kutatók. Az egykor élt állatok vázai a vízfenéken, finom homokágyon rakódtak le, rájuk jégkorszaki kavicsréteg került, és a homokágynak, valamint a kavicsrétegnek köszönhetően maradhattak meg viszonylag épségben.
  • Zalakomári Madárrezervátum Természetvédelmi Terület: a terület legszebb része a páfrányos, magyarkőrises égerláperdő.
  • Zirci Arborétum Természetvédelmi Terület: az ország legmagasabban fekvő arborétumaként klímája hűvös, célja pedig a Bakony őshonos növényzetének bemutatása.



 
 

 

Profilkép


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 35374
30 nap: 1850
24 óra: 61